Izgatottan vártuk a vasárnapot, egy külföldi megmérettetés napját, ugyanis csapatunk idén ismét meghívást kapott Hochneukirchen-be. Igaz, sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e autónk, de hála barátainknak senkinek nem kellett itthon maradnia.

Egy rövid reggeli csapatmegbeszélés után elindultunk. Szombathelyen volt egy kis pihenés, kaja, városnézés. Tankolás után tovább mentünk, át a határon, délben már megérkeztünk Hochneukirchen-be. Gyorsan megebédeltünk és készen is álltunk az első meccsre a Hobby Wien ellen.

Nagyon kemény mérkőzés volt. Sok volt a fault mindkét oldalon(talán mi kicsit többet aprítottunk), azzal a különbséggel, hogy ők keményebbeket ütöttek, a játékvezetők meg nem fújtak, csak ellenünk működött a síp. A bécsieknél volt két magas játékos, az egyik majdnem 2 méter magas és 100 kiló, aki megállíthatatlan volt a palánk alatt. Motiváltságunk és győzni akarásunk ellenére gyengén játszottunk. Foghatjuk akár a kicsi pályára, a játékvezetőkre, a szokatlan viselkedésű lepattanó labdákra a rossz palánk miatt, de vesztettünk. Pozitívum volt Andrew kiemelkedő(legalább 25/9pont 5-6 labdalopás és jó néhány gólpassz) játéka és Zoli erőszakos lepattanózása. A meccs végeredménye 69-55.

Körülbelül 15 percet fújhattunk és újra pályára léptünk, most a helyi (a bécsieknél sokkal szimpatikusabb játékú)Highlanders ellen. Ezt a meccset szerintem az elején vesztettük el. Az ellenfél már körülbelül 12nél járt, mikor végre sikerült bedobnunk első kosarunkat, később Sossi könnyebben lesérült. Félidőre 26-10re vezettek. Új ötös lépett pályára és 4pontra sikerült lecsupaszítani a hátrányt. Ezután mintha elfogyott volna az erőnk, szilárd védekezésünk felbomlott, az ellen rendre betalált. A meccs végeredménye 55-42.

A meccsek után meghívást kaptunk egy fogadóba, ahol jól bekajáltunk, majd elindultunk szeretett hazánkba. Hazafele úton Kozmiék nem hagyták ki a Bunjee-libikókázástJ

A csalódás ellenére örülünk, hogy elmehettünk Ausztriába és alig várjuk, hogy jövőre visszahódíthassuk a kupát!